Vallomás(ok)
Legfrissebb

- Süli János: engedélyezhető tervek készülnek

- A követendő európai példa: Paks II.

- A Magyarországi nemzetiségek bizottságát tájékoztatták

- Százmilliós vízelvezetés-beruházás készült el Nagydorogon

- Mezőföldvíz Kft: az önkormányzatoknak a zsebükbe kell nyúlniuk

- Nem veszélyezteti a paksi erőművet a Duna alacsony vízállása

- Nukleáris reneszánszról kell beszélnünk

- Tervezett karbantartás az egyes blokknál

- Új óvoda és bölcsőde épül Gerjenben

- Nukleáris energetikai csúcstalálkozó

- Megkezdődött a Városháza energetikai felújítása

- Vállalkozói parkot létesít az önkormányzat

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Vallomás(ok)

2018. október 23. 20:25:50  nyomtatási kép

Nem hiszem, hogy nálam jobban meglepődött bárki is. Az, hogy valaki politikai túloldalról lenne jó MSZP-s, Paks különlegességeibe ez is belefér. Az, hogy 2018-ban én kaptam meg a város önkormányzatának egyik legrangosabb kitüntetését, a Pro Urbe díjat, lehet, hogy mégis, sokakat meglepett.

 

Egyszer a volt fideszes országgyűlési képviselő Tóth Ferenc azt találta mondani, hogy bárcsak minden MSZP-s olyan lenne, mint Te. Vannak dicséretek, amelyeket csak később lehet igazán megérteni.

 

Nyilván felmerül többekben a kérdés, hogy nem egészen egy évvel az újabb önkormányzati választások előtt, a helyi, latens, de mégis szép számmal létező baloldali érzelmű embereknek tett politikai gesztusról van szó. Lehet azonban, hogy tévednek.

 

1994-től, húsz éven keresztül dolgoztam az önkormányzatnál, ilyen-olyan szerepben, voltam még alpolgármester is. Akkor is, ott is a politikából kilépve, próbáltam azon dolgozni, hogy az itt élő embereknek jobb legyen. De ennél is fontosabb, hogy én a mai napig jóban vagyok szinte mindenkivel, ha az utcán, vagy a piacon találkozok valakivel, pár percet beszélgetünk, de nem a politikáról. Valahogy mára már kerülik velem ezt a témát.

 

Tudják rólam, hogy baloldali érzelmű ember vagyok és az is maradok. Nem forgattam a köpönyeget, de a politikából kiszálltam. Kiléptem az MSZP-ből is. A hétköznapi nyugdíjas paksiak életét élem, három gyermekem és több unokám van, ők adnak nekem elfoglaltságot.

 

Nem tagadom meg a múltamat. Már a pártállam vége felé, öt hónapon keresztül voltam az MSZMP Paks Városi Bizottsága, első titkára, 1989. október 7-ig. 1994-ben a Horn kormány megalakulása után visszatértem a politikába. Mindig mozgalmi ember voltam, hiányzott.  Voltam megyei elnök-helyettes is, de már az MSZP-ben, igy aztán, lassan megérkezett a kapcsolati tőke is. Hívásomra eljöttek Paksra azok a politikusok, akik, akkor, meghatározói voltak a közéletnek és közhatalomnak, olyan neveket említhetnék, mint Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter, Szili Katalin, Kóka János.

 

Nem próbáltam meg ezekből a kapcsolatokból a magam számra előnyt kovácsolni, a várost toltam magam előtt, a megyei fejlesztési pénzekhez próbáltam hozzájutni, amiből lehetett utat építeni, vagy a városi háttereket fejleszteni. A megyénél mindig azt mondták, Paks a legazdagabb, jusson inkább a kis településeknek, ahol nagyobb a szegénység. Igy dolgoztunk, időnként harcba kellett szállni. Nyertünk pályázati pénzeket is. A rendelőintézet, a szeméttelep, szennyvíztisztító. Mindezt olyan körülmények között, hogy a városnak akkoriban nem éppen baloldali polgármestere volt. Kétfrontos küzdelem… kívül-belül.

 

Személyes konfliktusom volt Mesterházy Attilával. Nagyon egymásnak mentünk. Nem szokás egyetlen pártban sem a különvélemény. A 2009-es parlamenti erőműbővítést elfogadó országgyűlési határozat után később az MSZP nekiugrott Paksnak, mondván, hogy elsíbolják majd a pénzeket. A paksi alapszervezet támogató nyilatkozata után felhívott, hogy mi ez már. Kölcsönösen nem tájékoztattuk egymást előre, igy járt. Párt következménye nem volt, de a kapcsolat meghűlt.

 

Volt műsorom Szekeres Imrével, az akkori honvédelmi miniszterrel is. Bejelentkezett az atomerőműbe, mi nem tudtunk róla. Az már csak hagyján, hogy az igazgató tanács és a felügyelő bizottság tagja is voltam, nyilván nem egyidőben, de mégis volt valami közöm hozzá. Szekeres azt sem mondta jónapot. Ebből hatalmas vita támadt. Később elhívott egy szilvapálinkára, mi másra: Nyírség. Én nem ittam, mondtam, hogy kocsival vagyok.

 

Az önkormányzatnak volt részvénye az atomerőműben. Ezt azért kellett eladni, mert képviselő nem lehettem volna másképpen. Megtörtént. Kocsis Istvánnal az akkori vezérigazgatóval is volt történés, egyszer vadászfegyverrel ment be az erőműbe, Szabó Jóskával leültünk vele az ASE étteremben, izzott a levegő, nemcsak a szivarvég. Ott is meghűlt a barátság.

 

Voltak szóbeszédek. Az MSZMP felbomlása után én átmentem a költségvetési üzembe részlegvezetőnek. Akkoriban, négy évig csak párttag voltam, később amikor Fonyó Lajost a diploma ügy miatt eltávolították a titkári funkcióból, akkor vettem át a helyét. Húsz évig voltam a Renimpex vezetője, többségi tulajdonos voltam. A 2008-as válság miatt leszállt a cég, 2012-ben eladtam. Akkor aztán nyugdíjba mentem.   

 

Most, hogy többszörösen az Orbán kormány van hatalmon, szinte, megszűnt Pakson az MSZP. Egy olyan folyamat játszódott le, hogy meg akarták fiatalítani az MSZP-t, ez sokakban keltett megütközést, hogy embereket egyszerűen félreállítottak. 2012-ben átadtam a helyemet Heringes Anitának, na jó, jöjjenek a fiatalok. Egy ideig küszködtem, de semmi értelmét nem láttam az egésznek. A fiatalokat nem tudták igazán megszólítani.

 

A párt elment egy olyan irányba, amit nem tudtam felvállalni. Volt egy párttársam, aki azt mondta, hogy itt csak a megélhetéssel foglalkoznak és letette a pártkönyvét az asztalra. Kihalnak lassan azok, akik mozgatták ezt a pártot. Az is gond, hogy nem volt káderképzés sem. A politikát tanulni kell, és csak azután lehet vezetni. Meg kell teremteni az anyagi alapokat, hogy függetlenek tudjunk maradni. Ez nálunk nem így van, azt hiszik, négy év alatt kell meggazdagodni, nem tudni, visszakerülnek-e a parlamentbe. Ezeket a vircsaftokat az emberek nem nagyon szeretik.

 

Ami 2012 utáni paksi szervezetet illeti, úgy indult el ez a csapat, hogy nem volt felkészült. Engem nem kerestek, nem voltak kíváncsiak a tapasztalataimra. 2014-ben nem került be a pártból senki sem az országgyűlésbe, sem az önkormányzatba és polgármester se lett innen senki. Névtelen arcok jöttek, a vágóhídra küldték őket. De ez már engem nem bántott különösen, kiszálltam, aztán személyes tragédiákkal küzdöttem, elvesztettem két szerettemet is.

 

Ha el is távolodtam, azért olvasok még híreket. Ami Paks jövőjét illeti, szerintem abszolút szükség van az új blokkokra, ha nem épül meg, annak nagyon komoly következményei lesznek. Paksra nézve is. Elindult egy ingatlan biznisz, hatalmasat bukhatnak a befektetők.

 

A politikába nem térek vissza, nem tudom, hogy van-e erre bárkinek is igénye, én nem kopogtatok senkinél. Itt Pakson választást nyerni a baloldalról, ez lehetetlen, nincsenek arcok, nem neveltünk. De más pártoknak sincs arca, a fideszen kívül. Sőt az egész bal garnitúra ott van már a fideszben. Besimultak.

 

Hogy, keressenek, nem várom, szívesen segítek annak, aki ezt kéri. De ez már elmúlt szerintem. Egy élettárssal élek együtt, már négy éve, jól megvagyunk. A bakancslistámon már nincs más, a PSE elnökségi tag vagyok, ez jó még. Több baráti társaságban vagyok, összejárunk, beszélgetünk.

 

Immár csak paksi vagyok, mint a többi húszezer. A politika a hátam mögött van, a családnak élek, viszem az unokákat, sokszor egyben - mint egy szocialista brigád. 

 

Elmondta: Faller Dezső,

lejegyezte: Kiss G. Péter. +++

 


FACEBOOK

Paksi Atomerőmű