Franciska, a nyílt titok
Legfrissebb

- Süli János miniszter a fejét fogta

- Muszorgszkij: Egy kiállítás képei - mesében

- Közmeghallgatás, költségvetés, menhely, közlekedés

- RHK Kft: felelősségteljes megoldások a hulladékkezelésben

- Franciaország és Magyarország nukleáris megállapodásokat kötött

- Bursa Hungarica, karácsonyi csomag, tűzifa

- Védelmi gyakorlat a Paksi Atomerőműben

- Az InnoEnergy stratégiai partnere lett az MVM

- Megdőlt a hazai áramfogyasztási rekord

- Meghalt Hirt Ferenc, a Fidesz-KDNP frakció tagja

- Piacképes startupoknak ajánl 50 milliós befektetést az MVM Csoport

- A Paks II: Magyarországnak nincs hiteltartozása

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Franciska, a nyílt titok

2018. november 24. 20:59:26  nyomtatási kép

Az kicsit sem szokványos, hogy közel kétszáz „tetszik” és közel nyolcezer megtekintéssel, heti rekordot érjen el egy paksi középiskolás leány a közösségi médiában. Mint ahogyan az sem, hogy a városi tudás-vetélkedőn egymaga kapjon egyszerre Különdíjat és Arany minősítést a teljesítményéért.

 

Az összefüggések bonyolultak vagy időnként egyszerűek. Egy elismert teljesítmény és a népszerűség sem minden esetben jár kéz a kézben.

 

Egy osztályban ülünk, nem éppen ideális környezet a lélekbúvárkodáshoz. Vannak dolgok, amiket nem is értünk meg azonnal, idő kell hozzá, amiből a legkevesebb van, általában. Különösen akkor, ha egy lány egyszerre visszahúzódó és nyitott. Talán nem szeszélyből, hanem természetéből, amelyből bőségesen ott van a reá jellemző kettősség, amely a „vidám és jó volt, s tán konok, ha bántották vélt igazában” testesül meg, az idézet is helyénvaló, hiszen a legjobban szeretett költőjéről beszélünk. Mint amiképpen az is, ahogyan egy romantikus lány küzd az evezőlapáttal.

 

Innen indulunk. Lassan haladunk, mert ez az általános kettősség időnként félrevisz bennünket és nem is könnyen adja meg magát. Amikor kérdezem, távol tart, majd közel enged, de csak azért, hogy aztán ismét eltoljon. Ez nem ismeretlen rafinéria, de ő még csak alig tizennyolc.

 

Azzal győzköd, hogy nem az életkortól függ, ki mennyit él meg az Életből. Vannak, akik sokat, vannak, akik keveset. Aki rendszeresen sportol, az többet él meg, többet próbál, világot lát, utazik, egyszerre éli meg a győzelmet, vagy kudarcot. Aki sok mindenbe belevág, az csak próba marad, mint általában ebben a korai időutazásban, amikor még a lélek forrásban van, hogy később tisztuljon kép, hogy válaszokat kapjunk arra, honnan jövünk, és merre tartunk. Próba volt a vers, vagy a próza, de test a sporté, a lélek a prózában, a versben edződik.

 

Egy rövid korszakban az „örök” Annával ismerkedik. Nem mondja, csak legfeljebb érzi, hogy majd szeretne Anna lenni egy férfi életében, majd egyszer, mint ami Annának megadatott. A plátói szerelmek idejét sem éljük pedig, mert „nem vagyok szerelmes” kijelentés után arra vált, hogy már sok mindent kipróbált, csak még a szerelmet nem. Nem sürgeti. Egyszer eljön. Hisz benne, hogy megtalálja. Nem könnyű, magas a léc és még rá is ér: „Elvagyok magamtól”.


De visszautasít, hogy a királyfit várja fehér lovon.

 

Mint ahogyan azt is, hogy nem tud elég empátiával bírni, ha szerelmes verset mondana. „Ember”, akinek vannak érzései. Egyetemes jelentőséggel, nem leányt mond, mint, aki még nem érzi igazán, hogy kisleány vagy nő szerepében van, valahol félúton járkál vagy botladozik, az idő majd eljön, majd akkor eldönti. Csak az jöhet szóba, akivel több lehetne. Már sokan próbálkoztak, de nem érzett még olyasmit, mint amikor egy fiú megcsókolná, és akkor, tudja, fellendül a láb, aztán jót nevet a saját elképzelésén.

 

A kislány vagy már nagylány között sem akar dönteni és arra is vágyik, hogy mesét halljon, vagy még inkább mondjon. Talán népmesét. Na, még azt sem próbálta. Nem akar kisherceget, mint közhelyet, de a mesékben ismert három vagy hétpróbát ki kellene állnia annak, aki őt akarja. Hasonlítson is, és nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez nem fizika, ez egy érzés. Vidámkodik rajta, aztán Goethével hozakodik elő. Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem, többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.

 

Néha vágyik a magányra. Előveszi a verset. Igen, nappal hold kél benne, s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. Visszakerülünk hozzá, nem a proletár költőhöz, hanem a lírikushoz.

 

Változó, mikor van lent, vagy fent. De amikor nem hozza ki magából a legtöbbet, akkor lent van. Nem hiszi, hogy csak az eredmény igazol, de maximalista abban, hogy amit elhatároz, azt megcselekszi.

 

Érettségi előtt áll, merre tart, még kérdés. A sportban nem Európa-bajnok, de nem is cél. Talán beszédesebb, hogy a nyáron, életében először, néhány barátnővel együtt átúszta Paksnál a Dunát. Mert elhatározta, hogy megteszi. Lehet, másoknak ez nem nagy teljesítmény, és akkor sem, ha ez egy sportolónak szinte nem is feladat. A sport számára egy olyan hobbi, amit komolyan vesz.

 

Az aranyhaltól pedig azt kívánná, hogy bejárná a világot. Járja a világot, amit már elkezdett. Amúgy számára nem nagy kívánság, az aranyhal nélkül is teljesülhet. 

 

Paks, 2018. november 24.

 

Kiss G. Péter 


FACEBOOK

Paksi Atomerőmű