Orosz asszonyok, Pakson
Legfrissebb

- Készülnek az erőműépítést kiszolgáló létesítmények

- Testületi ülés – sajtótájékoztató

- Tanácsadó testület alakult

- Donáth Anna Pakson

- Egyensúlyi költségvetést készítenek elő

- Atomerőmű: főjavítás az egyes blokkon

- Polgármesterek: térségfejlesztés, kommunikáció

- Kiemelkedő eredmények

- Paks II. – Információ első kézből

- Egy „CSEPP” a nevelésért

- A félévi bizonyítvány javítható

- Orosz asszonyok, Pakson

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Orosz asszonyok, Pakson

2020. január 27. 18:53:06  nyomtatási kép

 

Az asszony a családot összetartó erő, édesanya, feleség, minden körülmények között, bárhová is vesse a sors, a gyengébb nemhez tartózó társként ad erőt a férjnek, támaszt a gyermeknek. Együtt és távol is, egy megszokott környezetben és idegenben is. Akinek azonban „két hazát ad a végzete”, annak még inkább kell erősnek lennie. Persze, nem mindig minden drámai…

 

Orosz asszonyok, akik belevágnak az ismeretlenbe, mert férjüket külhoni szolgálatra szólítja a kötelesség: természetes, hogy vele tartanak. A család nélkül a férfi sem lehet igazán sikeres. A paksi beruházás hozta őket a városba, egy-két évvel ezelőtt, igyekezetük, hogy megtalálják helyüket az új világban, rászorítja őket egy idegen nyelv szinte azonnali, de mihamarabbi megtanulására, és a család befogadtatását - a helyi társadalomba. A gyerekek könnyebben vészelik át az ilyen helyzeteket. Mert a gyermekek nyelve mindenütt ugyanaz, még ha nem is egy nyelven beszélnek.

 

Három orosz fiatalasszonnyal beszélgetünk, már megtalált helyük biztonságában, már ismerős, patinás szállodában egy asztalnál ülve teát isznak, arcukon és hangulatukon nyoma sincs életük jelentős fordulatának. Itt lettek barátnők, noha korábban más és más városban éltek. Kérdezek, szóra sem nehéz bírni őket. Érkezésük utáni két legnagyobb gondjukról, a közösségi élet két fontos tételéről, a nyelvi gondokról és az egészségügyi ellátáshoz való megfelelő hozzájutásról is oldottabban beszélnek. A nyelv, a magyar nyelv…. az bizony próbára tesz, bárkit is.

 

Mi most a könnyebb érthetőség kedvéért oroszul beszélünk, a konyhanyelv a pontosság kedvéért, kevés. - A boltban már tudunk vásárolni, nemcsak az önkiszolgáló rendszer miatt – a legfontosabbakat már képesek vagyunk kimondani – nevetnek. Tanárokat kértünk, tanulunk.

 

Alfira, Mária, Lujza - már a nevek is csak részben hangzanak oroszosan, egy véleményen vannak abban, hogy Paks, mint kisváros: ideális a családok számára. - Kicsi, komfortos és biztonságos - sorolják azokat a tételeket, amelyek a jobbára még tíz év, vagy az alatti gyermekeik számára is legfontosabb.

– Az első két hétben úgy éreztünk magunkat, mintha turisták lennénk, később múlóvá vált ez az érzés, egyre ismerősebbek voltak az utcák, az utcákon az emberek. 

 

Akik azt hinnék, hogy most az unatkozó háziasszonyok hétköznapjait élik, nagyon is tévednek. Amikor elmegy a férj a munkába, a gyerekek az iskolába, vagy az óvodába, nem csak kimosnak, vagy kitakarítanak, vagy bevásárolnak. Ez utóbbihoz már szívesen viszik a gyerekeket, akik érthetően gyorsabban tanulnak magyarul, mint ők. Még kell nekik a tolmács. A gyerekek, megérik a pénzüket, főleg, ha ketten vannak a családban. Megteszik, hogy a magyar nyelvtudásukat „titkos nyelvként” használják otthon, nevetnek, a szülők meg „pukkadnak”.

 

Amikor a lakásban egyedül maradnak, egy másik életük is kezdődik. Van az is, de nem, nem a műkörmös vagy a fodrász az első. Alakítottak egy kis klubot, ami egy kis információs központ, neten. Akik ez utáni hetekben, hónapokban majd mostanság érkeznek új belépőként Paksra, azoknak az asszonyoknak segítenek alapvető ismeretekkel. Hol tanulhat a gyerek? Hogy bánnak a gyerekekkel? Hová lehet menni orvoshoz, mit és hol lehet majd vásárolni, mi mennyibe kerül ott – záporoznak a kérdések, amelyekre nem győznek válaszolni. A paksi orosz irodától irányítják őket hozzájuk. Milyen lehet az élet Pakson?

 

Biztatnak mindenkit. - Pakson az emberek segítőek, jó lelkűek, a gyerekeket szeretik, befogadják őket – hangzanak a válaszok.

 

Lujzának sportszerető családja van, a magyar közösségbe való beilleszkedéshez segíti őket, az is, hogy az ASE kosárlabda csapatának lelkes szurkolói férje és kisfia is, minden meccsre kijárnak a csarnokba. Ott vannak a paksi táborban. De eljárnak az előadásokra a művelődési központba, vagy kiállítást néznek meg.

Mária kiviszi a gyerekeket a jégpályára, nyáron a strandra. A kisfiú ötéves, tíz a kislány.  Alfira áldott állapotban van, a gyereket Mohácson szüli majd meg. Lujza, Mária és Alfira több, már itt elő orosz barátnője, asszonyok, szintén gyermeket várnak.

 

Azt mondják, nem tudják, hogy meddig maradnak, vagy maradhatnak, ebben kitapintható némi bizonytalanság. Ők hosszútávra szeretnének tervezni. Amikor az első négy blokk épült Pakson, azokból az időkből is maradtak oroszok Pakson. Érezhetően, most is lesz így.

A gyerekeik már itt születnek, és akcentus nélkül beszélik majd a magyart. Érkeznek és maradnak más nemzetekből is, másutt, más városokban is Magyarországon.  

 

Az oroszok, itt már nem a „spájzban vannak”. Egy atomerőmű építésben segítenek.

Ki-ki, a maga módján.

 

Paks, 2020. január 27.

 

Kiss G. Péter.

FACEBOOK

Paksi Atomerőmű