Az emberi tevékenység – legyen az közlekedés, energiatermelés vagy éppen az öltözködés – hatással van a környezetre. Annak érdekében, hogy a negatív hatások csökkenjenek, egyre nagyobb teret nyer a környezettudatos gondolkodás, életmód, így felértékelődnek a fenntartható megoldások a hétköznapokban és a gazdaság minden területén.
Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának „számszerűsítésére” szolgáló egyik érték a karbonlábnyom, ami megmutatja, hogy meghatározott időintervallumban mennyi üvegházgáz-kibocsátáshoz járult hozzá egy adott tevékenység vagy szereplő. A szénlábnyom nem kizárólag a szén-dioxid-kibocsátás mérésére terjed ki. Kiszámításánál más üvegházhatású gázokat – köztük például a metánt – is figyelembe veszik, ezeket a Kiotói Jegyzőkönyv határozta meg. Az összesítéshez minden gáz kibocsátási mennyiségét átszámítják az úgynevezett szén-dioxid-egyenértékre.
A karbonlábnyom értékét különböző tevékenységekre, országokra, cégekre, termékekre, de akár személyekre vonatkozóan is ki lehet számítani, össze lehet vetni. Természetesen nem egyszerű, hiszen nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni, és a közvetlenül kibocsátott üvegházgázok mellett a közvetett kibocsátásokat is figyelembe kell venni. Az emberek esetében a háztartási energiafogyasztás és gépkocsihasználat mellett például számba kell venni, hogyan táplálkozunk, öltözködünk. Ha pontos képet akarunk kapni, akkor figyelembe kell venni egyebek között az élelmiszerek szállítását, a ruhanemű élettartamát, sőt a keletkezett hulladék semlegesítését is.
Egy új épület tervezésénél a statikai és funkcionális elvárások mellett már ugyanolyan fontos tényezővé vált, hogy legyen igazoltan fenntartható, energiatakarékos, környezetkímélő. A közlekedésből származó kibocsátás csökkentése érdekében egyre nagyobb teret nyernek az elektromos, valamint hidrogén meghajtású járművek és természetesen a különböző energiatermelési módoknál is fókuszba került az ellátásbiztonság mellett a klímavédelem is. Éppen ezért értékelődött fel a megújuló, illetve a atomenergia szerepe.
Az atomerőművek, akárcsak a nap-, szél- és vízerőművek, üzem közben nem bocsátanak ki szén-dioxidot. Azonban az erőművek esetében sem csak a közvetlen kibocsátást veszik figyelembe, hanem a teljes életciklust, kezdve azzal, hogy betont kell előállítani és a helyszínre kell szállítani az építőanyagokat, egészen odáig, hogy le kell majd bontani a létesítményt.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület adatai szerint a teljes életciklust figyelembe véve a gáz- és szénerőművek karbonlábnyoma egy megtermelt kilowattóra áramra vetítve 500-1000 gramm, a naperőműveké 40-48 gramm, míg a legkisebb – 12 gramm/kWh – a szél- illetve az atomerőműveké. (x) +++