Az új lakatokat is ki kellene nyitni
Legfrissebb

- Közmeghallgatás, költségvetés, menhely, közlekedés

- RHK Kft: felelősségteljes megoldások a hulladékkezelésben

- Franciaország és Magyarország nukleáris megállapodásokat kötött

- Bursa Hungarica, karácsonyi csomag, tűzifa

- Védelmi gyakorlat a Paksi Atomerőműben

- Az InnoEnergy stratégiai partnere lett az MVM

- Megdőlt a hazai áramfogyasztási rekord

- Meghalt Hirt Ferenc, a Fidesz-KDNP frakció tagja

- Piacképes startupoknak ajánl 50 milliós befektetést az MVM Csoport

- A Paks II: Magyarországnak nincs hiteltartozása

- Az atomenergia a stabil áramellátást szolgálja

- Atomenergia - a zöld energia világában

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Az új lakatokat is ki kellene nyitni

2018. július 18. 22:55:23  nyomtatási kép

 

Vannak jócskán olyan területek Pakson, amelyekről az átlagember keveset tud, az orrunk előtt van, mégis elmegyünk mellette, itt vannak pedig. Akár a belvárosban is. A szépen kifestett házak frontoldala eltakarja szemünk elől. Ilyen a Liget utca, vagyis a túlsó oldala.

 

Mostanában nagyon sokat hallunk erről a csendes utcáról, amely zajos lett, a szó mostani, egyelőre, még átvitt értelmében. Annyit tudunk, hogy Győrben, az ott dolgozó paksi alvállalkozók vitték hírét az ott élő pénzembereknek, hogy létezik Pakson, egy olyan terület a belvárosban, amit rág az idő vasfoga. Zárt terület, az is persze, csak jelképesen. Minthogy a kerítés több helyen megbontott és látszanak a gazban a friss lépésnyomok is.

 

Az ódon kerítéskapukra vadonatúj lakatok kerültek, nem mintha számítana is valamit annak, aki be akar menni. De lehet jelzésértékű is, talán abban az értelemben, hogy egy beruházó azt mondta, „jobb, ha oda nem megy be senki”, számoljon a balesetveszéllyel. Jelzi az ottani állapotokat, hogy becslése szerint félmilliárd forintba kerül a bontás.

 

De mit is bontanának le, hogy a helyébe, valami egészen más, mondjuk, egy lakópark épüljön? Amit egyelőre a Németh Imre - Beregnyei Miklós helytörténeti munkásságából szerzett adatokból össze lehet szedni, az egy hatalmas befogadóképességgel bíró borkombinát, a volt konzervgyárral szembeni területen, vagy még régebbről, az egykori vásártéren. Az 1959-1962 közötti időszakról beszélünk.

 

Utána lehetne járni, hogy mikor és miért szűnt meg, és hogyan került a terület végülis valakinek a magántulajdonába, ki adta el kinek, ez most már mindegy. Egy abszolút telekspekuláció. Az üzlet már csak ilyen, ma többnyire "befektetésnek" hívják.

 

A lényeg talán ott van, hogy nem az önkormányzat birtokolja. Talán ezért is lett, ha nem is a senki földje, de valakié, aki az eladásra várt. Mindeddig. Most eljött az idő. Nem nehéz kitalálni, jól járt. A környékbeliek, akik az ottani, nem is akármilyen házakban laknak, viszont tartanak attól, hogy ők nem járnak jól, ha ide egy, akár 125 új lakás épül.

 

A zöldövezet, amely egyelőre nem felmért állapotban lévő fákból, de még több gazból és törmelékből álló terület: megszűnhet a nyugalom szigete lenni. Az ingatlanok értékének egyik hívószava a „zöld” és a másik, a „nyugalom”. Ezt látják most veszélyben. Beszélnek óvodáról, iskoláról, és közlekedésről. Vagyis féligazságról. A féligazság természete, hogy „van benne valami”.

 

Idekötözhet akár 300 ember, az autójával egyetemben, akár nem is eggyel. Korai lenne még találgatásokba bocsátkozni, hogy a helyben lévő házak értékére ez milyen hatással lesz, de úgy tűnik, hogy nem válik jobbá a forgalmi értékük. Vagyis ismét a pénzre kanyarodhatunk vissza és persze mindarra, ami erre a városra vár, az erőmű beruházás miatt.

Igen, többen leszünk és átmenetileg nehezebb lesz az élet. Csak valahogy mindenki szeretné megúszni, ami ezzel jár. Legyen több ellátás, javuljanak az utak, erősödjék a kereskedelem, és minden más. Ez kell, a többi nem. Nyilván.


Kilencven lakás nyugodtan megoldható, mondta a főépítész. A 125 lakást pedig a beruházó szeretné, mert így jobban megéri a számára, cserébe vállalja, hogy rendbe teszi a környéket. Az is elhangzott a lakossági fórumon, hogy maradhat így is, ha nagy a tiltakozás, a vélt magas lakásszám miatt.

 

Ki jár jól akkor, ha nem változik semmi? A múlt örökségét tovább cipeli a város. Vagy vegye meg az ingatlanbefektetőtől és csináljon a közpénzeken ide ligetet. És tartsa fenn, a város pénzéből. Lehet választani. A hatvan lakás, amelyet elfogadhatónak tartanak a helybeliek, a fügefalevél, mert másképp nem történne semmi. Történjen, úgy, ahogy az utcabelieknek a legjobb. És persze tovább nőhetne a már kész lakóházak értéke is.

 

A város egészének szempontjából nyilván elfogadhatatlan álláspont. Az erről szóló lakossági fórumon sokszor elhangzott a „kompromisszum” szó. Amit mindenki másképpen értett.

 

Sikerült elbeszélni egymás mellett. A kompromisszum a Liget utca felől a hatvan lakás megépítéséhez való hozzájárulást jelentette, a város szempontjából pedig a megszabadulást egy méltatlan környezettől, a város szívében. Igaz, nincs teljesen szem előtt.

 

Maradhat, akár újabb ötven évre. Egy olyan siralmas állapot, amely nem kerül fel a képeslapokra. Üdvözletként, Paksról.

 

Paks, 2018. július 18., szerda.

 

Kiss G. Péter.


FACEBOOK

Paksi Atomerőmű